Az ammónium, nitrit és nitrát a nitrogén körfolyamat részét képezik, megjelenésük a vízben zajló mikrobiológiai folyamatok eredménye, az ammónium ionok a nitrifikációs folyamatok során nitritté, majd nitráttá alakulnak.
Az ammónium származhat különböző bomlási folyamatokból, mezőgazdasági és ipari tevékenységből, de leggyakrabban geológiai eredetű. Ismert egészségkárosító hatása nincs, de szennyeződésre utalhat, továbbá íz- és szagproblémák forrása lehet. A víz magas ammónium tartalmának legnagyobb veszélye, hogy az ammónium részben vagy teljesen nitritté alakulhat, melynek már nagymértékű egészségügyi kockázata van.
A nitrát megjelenését a vizekben főleg az állattenyésztés, a műtrágyázás és a szennyvíz csatornázottság hiánya okozza. Teljes nitrifikáció esetén a mikrobiológiai folyamat eredménye a nitrát. A magas nitrát és / vagy magas nitrit tartalmú víz ivóvízként (ivásra, főzésre, élelmiszer készítésére) nem használható fel.
A nitrit a nitrifikációs folyamatok eredményeképpen ammónium ionok átalakulása során kerülhet a vízbe. A nitrit a vér hemoglobinjának oxigénszállító képességét csökkenti, oxigénhiányt eredményezve. Csecsemőkben az ún. kék betegséget (methaemoglobinaemia) okozza, mely a beteg elkéküléséhez, légzési nehézségekhez, súlyos esetben fulladáshoz vezethet.
A bór a földön természetes módon előforduló elem, ásványai üledékes kőzetekben feldúsulhatnak. Vizekben való dúsulása a természetes út mellett antropogén szennyezés hatására (rovarirtó szerek; borát bánya, gyógyszeripar, üvegipar-szennyvíz) is bekövetkezhet. Kis mennyiségben, mint mikroelem egyes hormonális szabályozásokban, illetve csontképzéssel kapcsolatosan van élettani szerepe. Azonban nagy menyiségben ártalmas, negatív hatással van az agyra, vesékre, májra és a gyomorra.
A fluorid is a földfelszínen természetes módon előforduló elem, számos kőzet alkotó eleme. Ahol fluoridban gazdag kőzet található, a talajvízben nagy fluorid koncentráció tapasztalható. Európai országokban a víz fluorid tartalma alacsony. Optimális mennyiségben véd a fogszuvasodástól, azonban az emberi szervezetben való felhalmozódása a csontrendszerre és fogakra is károsan hat.
A klorid élettani jelentőségű anion, jelenléte a vízben természetes, az egészségre nem ártalmas. A magas klorid tartalmú vizeknél sós íz jelenhet meg, mely élvezeti értékét ronthatja. Magas koncentrációban elősegíti a korróziós folyamatokat. Nagy mennyisége ipari, illetve szennyvíz eredetű szennyezésre utalhat.
A kötött és szabad aktív klór csak a víz ellátó rendszerekben (hálózati ivóvíz) fordul elő a klór alapú fertőtlenítőszerek használatának következményeként. A kötött aktív klór a keletkező klórozási melléktermék mennyiségére utal. A keletkező klórozási melléktermék legnagyobb részét a klóraminok képezik, melyek egészségkárosító hatása még nem bizonyított, de valószínűsíthető karcinogén és mutagén hatásuk.
A víz összes keménységét a benne oldott természetes, geológiai eredetű kalcium- és magnézium-ionok okozzák. A kalcium- és magnézium vegyületek az emberi szervezet számára fontosak, élettani szerepük kiemelkedő. Az alacsony keménységű víz (ionmentes víz, esővíz) hosszútávú fogyasztása a szervezet sóháztartásának felborulásához vezethet. A magas vízkeménység pedig vízkőképződést eredményez, így a háztartási szerelvények esetén problémát okozhat.
A szulfát jelenléte a vizekben egyrészről természetes, másrészről ipari eredetű is lehet. A szulfátnak egészségkárosító hatása nem ismert, elsősorban az íz és szaghatás miatt jelent problémát jelenléte az ivóvizekben.
A Permanganát index (KOIps) a víz szerves anyag tartalmának mennyiségét jelöli. Minél nagyobb ez az érték, annál magasabb a víz szerves anyag tartalma. A vízben lévő szerves anyagok tápanyagforrást jelentenek a baktériumok számára, így megtelepedésüket és szaporodásukat elősegíti a vízhálózatban.