A vas és a mangán a földkéreg alkotóelemei, így megjelenésük a vízben természetes folyamat eredménye. Mindkét anyag az emberi szervezet számára fontos nyomelem. A vízben oldott vasat és mangánt különféle oxidálószerek, köztük a levegő oxigénje is képes oxidálni. Az így keletkező sárga-barna színű csapadék vízben oldhatatlan. Az esetek nagy részében ennek a sárgás-barnás víznek egészségügyi szempontból nincs káros hatása, az ivóvíz élvezeti értékét azonban ronthatja. Továbbá a vezetékhálózatban lerakódott üledék különböző mikroorganizmusok megjelenését és szaporodását segítheti elő, így a megjelenő sárgás-barnás víz egyben szennyezés jelző szereppel is bír. A kiváló csapadékok lerakódnak a csövekben, mosás során foltot hagynak a ruhákon, illetve a kivált hidroxidok a technológiai berendezésekben is súlyos üzemzavarokat okozhatnak, pl. a víztisztító berendezések membránjaira kivált vas és mangán csapadék nagyon nehezen távolítható el, akár véglegesen is tönkreteheti a víztisztító berendezést. Ez az oka annak, hogy a vas és mangán eltávolítása fontos technológiai művelet a vízkezelésben.
A nátrium fő forrásának leginkább az élelmiszerek tekinthetőek, de az ivóvízben is jelen van. Elsősorban geológiai eredetű, de a vízkezelő technológia egyes lépései során is bekerülhet az ivóvízbe (pl. vízlágyítás). Élettani szerepe kiemelkedő, a szervezetben az ozmózisnyomás és a vízegyensúly szabályozója. Egyes transzportfolyamatokhoz nélkülözhetetlen. A napi ajánlott beviteli mennyiség nátriumból felnőtteknél 2 g, gyerekeknél 0,5-0,9 g. Ivóvizeink nátrium tartalma 4-186 mg / l értékek között változik, a legnagyobb érték is csupán a napi szükséglet 10 %-át teszi ki (1 liter természetes víz elfogyasztása esetén), így egészségügyi kockázatot nem jelent, az ivóvíz élvezeti értékét azonban ronthatja. Az ízérzetet nagyban befolyásolja az egyéni érzékenység mellett a nátriumhoz kapcsolódó anion minősége, valamint az ivóvíz hőmérséklete is. Túlságosan nagy nátrium koncentráció – a legtöbb esetben – gazdaságosan csökkenthető például a nátriumban gazdag vízforrás kiváltásával vagy annak kis nátrium koncentrációjú vízzel történő keverésével, illetve – technológia eredet esetén – a vízkezelési technológiában végrehajtott változtatásokkal (vízlágyítás módja).