Ólom az ólom tartalmú ivóvízvezetékek korróziója által, kioldódással kerülhet az ivóvízbe. A kioldódás mértéke nagymértékben függ az ivóvíz fizika-kémiai tulajdonságaitól, mint a pH, hőmérséklet, vízkeménység, fertőtlenítőszer típusa és stagnálási idő. Minél savasabb és minél lágyabb az ivóvíz annál inkább elősegíti az ólomvezetékből történő kioldódást. A kemény víz vízkőréteg kialakításával csökkenti az ólom kioldódását. Ólomvezetékeket elsősorban a főelosztó hálózat bekötővezetékeként és épületen belüli vízvezetékrendszer anyagaként építettek be az 1970-es évek előtt. Ma már, egészségügyi hatásuk ismeretében, sehol nem kerülnek ilyen ólomvezetékek beépítésre. A már beépített ólomvezetékek cserére szorulnak. Az ólom a szervezetben akkumulálódó (összegyűlő) elem, mely különböző egészségügyi problémákat okoz. Hosszan tartó fogyasztása idegrendszeri fejlődési zavarokat, veseműködési elégtelenséget, magas vérnyomást, terméketlenséget, és spontán vetélést eredményezhet. Különösen veszélyeztetettnek számítanak a csecsemők, a kisgyermekek és a várandós kismamák. Az ólom előfordulása a csapvízben nem természetes, hanem antropogén, emberi eredetű szennyezésre utal.
Arzén az ivóvízben
Az arzén az egyetlen vízkészlet szennyező elem, ami elsődlegesen természetes forrásból, a kőzetekből kerül a vezetékes vízbe. A felszín feletti vizekben elenyészően van csak jelen. A túlzott mezőgazdasági tevékenység miatt a 80-as évekre a felszíni és felszínhez közeli ivóvízforrásaink elszennyeződtek, így a mélyebb rétegekhez kellett nyúlni, ami minden más paramétert tekintve jobb – az arzént kivéve. Európában mintegy 200 millió ember fogyaszt arzénos vizet. Sajnos ilyen szempontból a Kárpát-medence keleti-délkeleti része fokozottan terhelt. Az arzén idegméreg, a vízben azonban nincs belőle annyi, hogy azonnali halált okozzon, de hosszú távú fogyasztása (évtizedes távlat) növeli néhány ráktípus (bőr-, hólyag-, tüdő- és veserák) kialakulásának kockázatát. A várandós nőkre és a kisgyermekekre pedig rövidebb időtávon belül is veszélyes, spontán vetélést okozhat, valamint károsíthatja a fejlődő idegrendszert és értelmi visszamaradást eredményezhet. Kis koncentrációban orvosságként használható, élénkítő hatással bír. Először Hippokratész használta fekélyek kezelésére, a kínaiak sikeresen használták malária ellen, a perzsák pedig lázat kezeltek vele. A 20. század elején arzén tartalmú antibiotikummal gyógyították a szifiliszt. Szerves formában rendkívül nagy mennyiség, több ezer mikrogramm van jelen a tengeri élőlényekben, így ezáltal az azokból készült ételekben is. Ezek a szerves arzénvegyületek azonban nem halmozódnak fel a szervezetben, de a vízben oldott szervetlen arzén igen.