A víz fertőtlenítése során a klór kémiai reakcióba lép a vízben lévő szerves szennyezőanyagokkal, aminek következtében trihalogén vegyületek (THM) keletkeznek. A klórozás következtében kb. 70 féle ún. trihalometán (THM) – vegyület (klórozott szénhidrogének, metán származékok, daganatkeltő vegyületek, klóraminok, kloroform) jelenik meg az ivóvízben. Tudományos kísérletek alátámasztották, hogy ezek a THM vegyületek határérték feletti megjelenése az ivóvízben szív- és érrendszeri betegségeket okozhatnak, illetve felelősek lehetnek különböző daganatos betegségek (főként emésztőrendszeri daganatok, hólyagrák) kialakulásáért is. Laboratóriumi állatkísérletek során bizonyítást nyert, hogy ezek a THM vegyületek rákkeltő hatásúak, továbbá szoros kapcsolatot tártak fel a klóros vízfogyasztás és a belső szervek rákos megbetegedései között. Így az emberi szervezetre gyakorolt hosszú távú hatásuk aggodalomra adhat okot.

A PAH vegyületek

A PAH-ok (policiklusos aromás szénhidrogének) főként a szerves anyagok ( szén, olaj, szemét és egyéb szerves összetevők) tökéletlen égésekor keletkeznek. Több száz vegyület tartozik a csoportba, mindenütt megtalálhatók a környezetben. A PAH-ok stabil vegyületek, rendszerint különböző összetételű keverékekben fordulnak elő. A  PAH vegyületek az ivóvízbe kerülhetnek a szennyezett levegőből (a helytelen lakossági fűtési módok, a járművek kipufogógázai, az ipari- és erdőtüzek, dohányzás) és a szennyezett talajból. Valamint az ivóvíz PAH tartalmának forrása különböző kátrányt tartalmazó bevonatok is lehetnek. A csoport egyes vegyületei rákkeltő hatásúak, de vegyületeinek karcinogén aktivitása különböző. Legfontosabb képviselőjük az erősen rákkeltő benzo(a)pirén. A policiklusos aromás szénhidrogén vegyületek egy részének a magzatot és az immunrendszert károsító, továbbá irritáló és allergizáló hatása is van.

Növényvédő szerek bemosódása a vízbázisba

A növényvédő szerek, más néven peszticidek különféle rovarölő-, gyomirtó-, gombaölő-, algaölő, ill. rágcsálóölő szerek összessége, amelyek a felszíni vagy felszín alatti vízforrásba történt bemosódás eredményeképpen kerülhetnek a vízbázisba, elsősorban mezőgazdasági tevékenységből. A bemosódás mértékét és egészségügyi kockázatát számos tényező befolyásolja: a növényvédő szerek minősége, bomlási ideje, bomlástermékeik toxikussága, a talaj szerkezete, éghajlati és csapadékviszonyok és a vízforrás jellemzői, mélysége, védettsége. A felszíni vizek peszticidszennyeződése következtében fellépő ártalmak közül lényeges az alacsonyabb rendű vízi élőlények pusztulása, a halpusztulás és a vadon élő állatok pusztulása a mérgezés következtében. A vízbázisból az ivóvízrendszerbe kerülésének következtében kiemelt fontosságú az ivóvizek minőségének vizsgálata során.