Az ammónium, nitrit és nitrát a nitrogén körfolyamat részét képezik, megjelenésük a vízben zajló mikrobiológiai folyamatok eredménye, az ammónium ionok a nitrifikációs folyamatok során nitritté, majd nitráttá alakulnak.

Az ammónium származhat különböző bomlási folyamatokból, mezőgazdasági és ipari tevékenységből, de leggyakrabban geológiai eredetű. Ismert egészségkárosító hatása nincs, de szennyeződésre utalhat, továbbá íz- és szagproblémák forrása lehet. A víz magas ammónium tartalmának legnagyobb veszélye, hogy az ammónium részben vagy teljesen nitritté alakulhat, melynek már nagymértékű egészségügyi kockázata van.

A nitrát megjelenését a vizekben főleg az állattenyésztés, a műtrágyázás és a szennyvíz csatornázottság hiánya okozza. Teljes nitrifikáció esetén a mikrobiológiai folyamat eredménye a nitrát. A magas nitrát és / vagy magas nitrit tartalmú víz ivóvízként (ivásra, főzésre, élelmiszer készítésére) nem használható fel.

A nitrit a nitrifikációs folyamatok eredményeképpen ammónium ionok átalakulása során kerülhet a vízbe. A nitrit a vér hemoglobinjának oxigénszállító képességét csökkenti, oxigénhiányt eredményezve. Csecsemőkben az ún. kék betegséget (methaemoglobinaemia) okozza, mely a beteg elkéküléséhez, légzési nehézségekhez, súlyos esetben fulladáshoz vezethet.

A bór a földön természetes módon előforduló elem, ásványai üledékes kőzetekben feldúsulhatnak. Vizekben való dúsulása a természetes út mellett antropogén szennyezés hatására (rovarirtó szerek; borát bánya, gyógyszeripar, üvegipar-szennyvíz) is bekövetkezhet. Kis mennyiségben, mint mikroelem egyes hormonális szabályozásokban, illetve csontképzéssel kapcsolatosan van élettani szerepe. Azonban nagy menyiségben ártalmas, negatív hatással van az agyra, vesékre, májra és a gyomorra.

A fluorid is a földfelszínen természetes módon előforduló elem, számos kőzet alkotó eleme. Ahol fluoridban gazdag kőzet található, a talajvízben nagy fluorid koncentráció tapasztalható. Európai országokban a víz fluorid tartalma alacsony. Optimális mennyiségben véd a fogszuvasodástól, azonban az emberi szervezetben való felhalmozódása a csontrendszerre és fogakra is károsan hat.

A klorid élettani jelentőségű anion, jelenléte a vízben természetes, az egészségre nem ártalmas. A magas klorid tartalmú vizeknél sós íz jelenhet meg, mely élvezeti értékét ronthatja. Magas koncentrációban elősegíti a korróziós folyamatokat. Nagy mennyisége ipari, illetve szennyvíz eredetű szennyezésre utalhat.

A kötött és szabad aktív klór csak a víz ellátó rendszerekben (hálózati ivóvíz) fordul elő a klór alapú fertőtlenítőszerek használatának következményeként. A kötött aktív klór a keletkező klórozási melléktermék mennyiségére utal. A keletkező klórozási melléktermék legnagyobb részét a klóraminok képezik, melyek egészségkárosító hatása még nem bizonyított, de valószínűsíthető karcinogén és mutagén hatásuk.

A víz összes keménységét a benne oldott természetes, geológiai eredetű kalcium- és magnézium-ionok okozzák. A kalcium- és magnézium vegyületek az emberi szervezet számára fontosak, élettani szerepük kiemelkedő. Az alacsony keménységű víz (ionmentes víz, esővíz) hosszútávú fogyasztása a szervezet sóháztartásának felborulásához vezethet. A magas vízkeménység pedig vízkőképződést eredményez, így a háztartási szerelvények esetén problémát okozhat.

A szulfát jelenléte a vizekben egyrészről természetes, másrészről ipari eredetű is lehet. A szulfátnak egészségkárosító hatása nem ismert, elsősorban az íz és szaghatás miatt jelent problémát jelenléte az ivóvizekben.

A Permanganát index (KOI_ps) a víz szerves anyag tartalmának mennyiségét jelöli. Minél nagyobb ez az érték, annál magasabb a víz szerves anyag tartalma. A vízben lévő szerves anyagok tápanyagforrást jelentenek a baktériumok számára, így megtelepedésüket és szaporodásukat elősegíti a vízhálózatban.

Szervezetek az ivóvízben

A mikroszkópos biológiai vizsgálatok célja az ivóvízben előforduló, mikroszkóp segítségével azonosítható szervezetek által történő vízminősítés. Az ivóvízben vizsgálandó szervezetek nagy része víz higiénés indikátor, de a protozoák (véglények) és a férgek között lehetnek kórokozók is.
Fontos, hogy melyik élőlénycsoport okozza a biológiai „szennyezést”, hiszen előfordulásuk más-más okokra vezethető vissza és mindegyik más elbírálást, megoldást igényel. A főbb csoportok a következők:

Kénbaktériumok: Ott jelennek meg, ahol a víz megfelelő mennyiségű oxigént és szerves anyagot tartalmaz. Elsősorban a víz élvezeti értékét befolyásolják, nagy mennyiségben sárgás-fehér elszíneződést okoznak, valamint a vezetékek korróziójáért lehetnek felelősek.

Vasbaktériumok: Szaporodásuknak kedveznek a pangó vízterek. A vizek rozsdavörös-barnás színét, kellemetlen szagát okozzák.

Algák, kék algák (cianobaktériumok): Külső szennyeződést jeleznek, mint talajvíz-, felszíni víz bemosódást, talaj bemosódást. Egyes cianobaktérium (kékalga) fajok toxintermelésük révén egészségre ártalmasak lehetnek.

Szennyezettséget jelző baktériumok (Beggiatoa, Spirochaeta, Spirillum, Sarcina, Zoogloea): Előfordulásuk szennyvízzel történő kontaminációt, nagymértékű elszennyeződést jelez (csőtörés stb.).

Gombák: Megjelenésük a technológiai hiányosságokra, levegő szennyezettségre vezethető vissza. Legyengült egészségi állapotú embereknél egészségügyi problémát okozhatnak.

Házas amőbák és egyéb véglények (csillósok, ostorosok, csupasz amőbák): A természetes vizekben elterjedtek, így az ivóvíznyerő vizekben is jelen vannak. Megjelenésük ezért számos okra visszavezethető: friss külső szennyeződés, talajvíz bemosódás, csőtörés, hálózati utószaporodás, technológiai problémák stb. Előfordulhat köztük betegséget okozó faj is.

Fonálférgek, egyéb férgek (kerekesférgek, csillóshasúak, húrférgek): Hálózati elszennyeződést, külső szennyeződést, hálózati utószaporodást jelezhetnek. Túlélhetik a vízkezelési folyamatokat és megtelepedhetnek a szűrőkön. Betegséget okozók is vannak közöttük.

Egyéb gerinctelen szervezetek (ízeltlábúak, medveállatkák): Megjelenésük a vízrendszer erős elszennyeződését jelzik. Kórokozó baktériumok hordozói lehetnek.

Magyarországi települések ivóvízminősége

A Legionellák nemzetségébe tartozó Legionella pneumophila súlyos megbetegedést okoz. A fertőzésnek két formája van, a legionárius betegség (Legionella- pneumonia), mely tüdőgyulladással jár és a Pontiac-láz (tüdőérintettség nincs), mely általában enyhébb lefolyású.

A Legionella baktérium érdekessége abban áll, hogy megihatjuk, fürödhetünk benne mégsem betegszünk meg. Azonban ha porlasztott formában belélegezzük (például zuhanyzás során), a fertőzött vízcseppek tüdőgyulladást okozhatnak.

A Legionella kedveli a pangó melegvizes környezetet, így megtalálható a vízhálózatok nagy részében, megtelepedhet még a zuhanyfejben, kerti locsolókban, párakapukban is. A fertőződés kockázata növekszik, amennyiben a neki kedvező körülmények biztosítottak, így a vízvezeték szezonális használata, biofilm jelenléte és 20-45 Celsius fok közötti hőmérséklet, mely a Legionella szaporodási hőmérséklet-tartománya.

Az ivóvizek minőségének, fogyaszthatóságának meghatározása indikátor baktériumok (baktériumcsoportok) kimutatásán keresztül zajlik, melyek jelenléte jelzi, hogy a vízrendszerben uralkodó körülmények mennyire teszik lehetővé a baktériumok szaporodását.

A telepszám 22 °C-os és 37 °C-os  vizsgálata során az ezen a hőmérsékleteken tenyésző összes mikrobát határozzák meg. Ez a vizsgálat egy vízhálózat általános bakteriális szennyezettségéről ad információt. A telepszám növekedése egyértelműen problémát jelez.

A coliform baktériumcsoport fekális indikátor és környezeti baktériumokat egyaránt tartalmaz. Az általános bakteriális növekedés fokmérőjeként alkalmazzák.

Az Enterococcusok (fekális Enterococcusok) száma, az Escherichia coli száma bakteriális szennyezettséget jelző paraméterek. Természetes módon megtalálhatóak az emberek és az állatok tápcsatornájában, így fekális indikátor szervezetek, vagyis jelenlétük szennyvíz vagy szennyezett talajvíz eredetű szennyezésre utal.

A szulfitredukáló anaerobok (Clostridiumok) megtalálhatók a talajban, a vízben, az emberek és állatok tápcsatornájában, így elsősorban talajvíz vagy szennyvíz eredetű szennyezést jelző indikátorok. A Clostridiumok anaerob spóraképző baktériumok, a clostridiumspórák ellenállóak az általánosan alkalmazott kémiai fertőtlenítéssel (klórozás) szemben.

A Pseudomonas aeruginosa  jellemzően az ivóvíz hálózat pangó ágaiban telepedik meg. Biofilm képző képessége révén réteget képez, amely alatt védve a hőtől és az áramlástól szabadon szaporodhat. Az általa képzett biofilm bevonat más baktériumok könnyű megtelepedését teszi lehetővé.