A magas nitrát és / vagy magas nitrit tartalmú ivóvíz, illetve táplálék következtében csecsemőknél halálos kimenetelű methaemoglobinaemia (kékkór) alakulhat ki.

A tápcsatornába bejutó nitrát mikrobiológiai folyamatok hatására nitritté alakul a csecsemő gyomrában, majd a bélcsatorna falán keresztül felszívódva a vérbe kerül. Itt a vörösvérsejtekbe hatolva a haemoglobint methaemoglobinná alakítja át, így a vér nem lesz képes az oxigén felvételére és szállítására, emiatt súlyosabb esetben fulladásos halál következhet be.

Mindkét anyag keletkezhet a természetes eredetű ammóniumból, de a mezőgazdasági tevékenység (műtrágyázás) következtében a talajban felhalmozódnak és ivóvizeinket is beszennyezhetik.

Kis mélységű, ásott kutaknál gyakori a talajvízzel történő bemosódásuk, így csecsemők számára be nem vizsgált kútvizet ivóvízként vagy tea, tápszer és egyéb ételek készítésére felhasználni nagyon veszélyes!

Magas nitrát- és nitrit koncentrációjú vízzel a veteményes öntözése sem javallott, főként az ún. nitrátkumuláló (nitrátot halmozó) növények esetében. Főbb nitrátkumuláló zöldségek: cékla, fejes saláta, jégsaláta, sárgarépa, petrezselyem, spenót, sóska. Csecsemők esetében ezen zöldségek fogyasztása a nitrit/nitrát tartalom vizsgálata nélkül veszélyes.

A kutak vizének minősége függ a kút kialakításától, mélységétől (ásott vagy fúrt kút), a terület geológiai jellegétől és a környezeti hatásoktól. A kút környezetében végzett mezőgazdasági (műtrágyázás, növényvédő szerek használata) és ipari tevékenység, a közelben elhelyezkedő emésztőgödrök, árnyékszékek, az állattartás (szennyvíz) a víz  minőségromlását okozhatják.

A kútvíz abban az esetben alkalmas emberi fogyasztásra, ha összetételét tekintve mikrobiológiailag és kémiailag is megfelelő, ivóvíz minőségű.

A víz mikrobiológiai szempontból akkor megfelelő, ha nem tartalmaz kórokozó baktériumokat. A fekális indikátor szervezetek (Escherichia coli, Enterococcus, Clostridium) jelenléte szennyvíz vagy szennyezett talajvíz eredetű szennyezésre utal; melyek a szervezetbe kerülve gyomor- és bélproblémákat okozhatnak. Amennyiben a víz mikrobiológiailag szennyezett veteményes öntözésére sem alkalmas, mivel a zöldségekre, gyümölcsökre kerülő baktériumok lemosással nem távolíthatóak el és megbetegedést okozhatnak.

Kémiai paraméterek szempontjából a leggyakoribb problémát a nitrát és a nitrit előfordulása jelenti. A magas nitrát és / vagy magas nitrit tartalmú víz ivóvízként (ivásra, főzésre, élelmiszer készítésére) nem használható fel. Az ilyen víz csecsemőknél akár halálos kimenetelű kékkórt (methaemoglobinaemia) okozhat. Csecsemők részére ivóvízként vagy tea, tápszer és egyéb ételek készítésére felhasználni veszélyes és tilos!

A víz szerves anyag tartalmát (KOI) is érdemes ellenőrizni, mivel tápanyagforrást jelent a baktériumok számára, így megtelepedésüket és szaporodásukat elősegíti a vízhálózatban.

Háztartási problémák okozója lehet a víz keménysége, vas és mangán tartalma. A magas vízkeménység vízkőképződést eredményez, amely a háztartási gépek működésében gondot okozhat. A víz magas vas és mangán tartalma sárga-barna színhatást eredményez, így az ivóvíz élvezeti értékét rontja, illetve mosás során foltot hagy a ruhákon.

A víz fertőtlenítése során a klór kémiai reakcióba lép a vízben lévő szerves szennyezőanyagokkal, aminek következtében trihalogén vegyületek (THM) keletkeznek. A klórozás következtében kb. 70 féle ún. trihalometán (THM) – vegyület (klórozott szénhidrogének, metán származékok, daganatkeltő vegyületek, klóraminok, kloroform) jelenik meg az ivóvízben. Tudományos kísérletek alátámasztották, hogy ezek a THM vegyületek határérték feletti megjelenése az ivóvízben szív- és érrendszeri betegségeket okozhatnak, illetve felelősek lehetnek különböző daganatos betegségek (főként emésztőrendszeri daganatok, hólyagrák) kialakulásáért is. Laboratóriumi állatkísérletek során bizonyítást nyert, hogy ezek a THM vegyületek rákkeltő hatásúak, továbbá szoros kapcsolatot tártak fel a klóros vízfogyasztás és a belső szervek rákos megbetegedései között. Így az emberi szervezetre gyakorolt hosszú távú hatásuk aggodalomra adhat okot.

A PAH vegyületek

A PAH-ok (policiklusos aromás szénhidrogének) főként a szerves anyagok ( szén, olaj, szemét és egyéb szerves összetevők) tökéletlen égésekor keletkeznek. Több száz vegyület tartozik a csoportba, mindenütt megtalálhatók a környezetben. A PAH-ok stabil vegyületek, rendszerint különböző összetételű keverékekben fordulnak elő. A  PAH vegyületek az ivóvízbe kerülhetnek a szennyezett levegőből (a helytelen lakossági fűtési módok, a járművek kipufogógázai, az ipari- és erdőtüzek, dohányzás) és a szennyezett talajból. Valamint az ivóvíz PAH tartalmának forrása különböző kátrányt tartalmazó bevonatok is lehetnek. A csoport egyes vegyületei rákkeltő hatásúak, de vegyületeinek karcinogén aktivitása különböző. Legfontosabb képviselőjük az erősen rákkeltő benzo(a)pirén. A policiklusos aromás szénhidrogén vegyületek egy részének a magzatot és az immunrendszert károsító, továbbá irritáló és allergizáló hatása is van.

Növényvédő szerek bemosódása a vízbázisba

A növényvédő szerek, más néven peszticidek különféle rovarölő-, gyomirtó-, gombaölő-, algaölő, ill. rágcsálóölő szerek összessége, amelyek a felszíni vagy felszín alatti vízforrásba történt bemosódás eredményeképpen kerülhetnek a vízbázisba, elsősorban mezőgazdasági tevékenységből. A bemosódás mértékét és egészségügyi kockázatát számos tényező befolyásolja: a növényvédő szerek minősége, bomlási ideje, bomlástermékeik toxikussága, a talaj szerkezete, éghajlati és csapadékviszonyok és a vízforrás jellemzői, mélysége, védettsége. A felszíni vizek peszticidszennyeződése következtében fellépő ártalmak közül lényeges az alacsonyabb rendű vízi élőlények pusztulása, a halpusztulás és a vadon élő állatok pusztulása a mérgezés következtében. A vízbázisból az ivóvízrendszerbe kerülésének következtében kiemelt fontosságú az ivóvizek minőségének vizsgálata során.

Ólom az ólom tartalmú ivóvízvezetékek korróziója által, kioldódással kerülhet az ivóvízbe. A kioldódás mértéke nagymértékben függ az ivóvíz fizika-kémiai tulajdonságaitól, mint a pH, hőmérséklet, vízkeménység, fertőtlenítőszer típusa és stagnálási idő. Minél savasabb és minél lágyabb az ivóvíz annál inkább elősegíti az ólomvezetékből történő kioldódást. A kemény víz vízkőréteg kialakításával csökkenti az ólom kioldódását. Ólomvezetékeket elsősorban a főelosztó hálózat bekötővezetékeként és épületen belüli vízvezetékrendszer anyagaként építettek be az 1970-es évek előtt. Ma már, egészségügyi hatásuk ismeretében, sehol nem kerülnek ilyen ólomvezetékek beépítésre. A már beépített ólomvezetékek cserére szorulnak. Az ólom a szervezetben akkumulálódó (összegyűlő) elem, mely különböző egészségügyi problémákat okoz. Hosszan tartó fogyasztása idegrendszeri fejlődési zavarokat, veseműködési elégtelenséget, magas vérnyomást, terméketlenséget, és spontán vetélést eredményezhet. Különösen veszélyeztetettnek számítanak a csecsemők, a kisgyermekek és a várandós kismamák. Az ólom előfordulása a csapvízben nem természetes, hanem antropogén, emberi eredetű szennyezésre utal.

Arzén az ivóvízben

Az arzén az egyetlen vízkészlet szennyező elem, ami elsődlegesen természetes forrásból, a kőzetekből kerül a vezetékes vízbe. A felszín feletti vizekben elenyészően van csak jelen. A túlzott mezőgazdasági tevékenység miatt a 80-as évekre a felszíni és felszínhez közeli ivóvízforrásaink elszennyeződtek, így a mélyebb rétegekhez kellett nyúlni, ami minden más paramétert tekintve jobb – az arzént kivéve. Európában mintegy 200 millió ember fogyaszt arzénos vizet. Sajnos ilyen szempontból a Kárpát-medence keleti-délkeleti része fokozottan terhelt. Az arzén idegméreg, a vízben azonban nincs belőle annyi, hogy azonnali halált okozzon, de hosszú távú fogyasztása (évtizedes távlat) növeli néhány ráktípus (bőr-, hólyag-, tüdő- és veserák) kialakulásának kockázatát. A várandós nőkre és a kisgyermekekre pedig rövidebb időtávon belül is veszélyes, spontán vetélést okozhat, valamint károsíthatja a fejlődő idegrendszert és értelmi visszamaradást eredményezhet. Kis koncentrációban orvosságként használható, élénkítő hatással bír. Először Hippokratész használta fekélyek kezelésére, a kínaiak sikeresen használták malária ellen, a perzsák pedig lázat kezeltek vele. A 20. század elején arzén tartalmú antibiotikummal gyógyították a szifiliszt. Szerves formában rendkívül nagy mennyiség, több ezer mikrogramm van jelen a tengeri élőlényekben, így ezáltal az azokból készült ételekben is. Ezek a szerves arzénvegyületek azonban nem halmozódnak fel a szervezetben, de a vízben oldott szervetlen arzén igen.

A vas és a mangán a földkéreg alkotóelemei, így megjelenésük a vízben természetes folyamat eredménye. Mindkét anyag az emberi szervezet számára fontos nyomelem. A vízben oldott vasat és mangánt különféle oxidálószerek, köztük a levegő oxigénje is képes oxidálni. Az így keletkező sárga-barna színű csapadék vízben oldhatatlan. Az esetek nagy részében ennek a sárgás-barnás víznek egészségügyi szempontból nincs káros hatása, az ivóvíz élvezeti értékét azonban ronthatja. Továbbá a vezetékhálózatban lerakódott üledék különböző mikroorganizmusok megjelenését és szaporodását segítheti elő, így a megjelenő sárgás-barnás víz egyben szennyezés jelző szereppel is bír. A kiváló csapadékok lerakódnak a csövekben, mosás során foltot hagynak a ruhákon, illetve a kivált hidroxidok a technológiai berendezésekben is súlyos üzemzavarokat okozhatnak, pl. a víztisztító berendezések membránjaira kivált vas és mangán csapadék nagyon nehezen távolítható el, akár véglegesen is tönkreteheti a víztisztító berendezést. Ez az oka annak, hogy a vas és mangán eltávolítása fontos technológiai művelet a vízkezelésben.

A nátrium fő forrásának leginkább az élelmiszerek tekinthetőek, de az ivóvízben is jelen van. Elsősorban geológiai eredetű, de a vízkezelő technológia egyes lépései során is bekerülhet az ivóvízbe (pl. vízlágyítás). Élettani szerepe kiemelkedő, a szervezetben az ozmózisnyomás és a vízegyensúly szabályozója. Egyes transzportfolyamatokhoz nélkülözhetetlen. A napi ajánlott beviteli mennyiség nátriumból felnőtteknél 2 g, gyerekeknél 0,5-0,9 g. Ivóvizeink nátrium tartalma 4-186 mg / l értékek között változik, a legnagyobb érték is csupán a napi szükséglet 10 %-át teszi ki (1 liter természetes víz elfogyasztása esetén), így egészségügyi kockázatot nem jelent, az ivóvíz élvezeti értékét azonban ronthatja. Az ízérzetet nagyban befolyásolja az egyéni érzékenység mellett a nátriumhoz kapcsolódó anion minősége, valamint az ivóvíz hőmérséklete is. Túlságosan nagy nátrium koncentráció – a legtöbb esetben – gazdaságosan csökkenthető például a nátriumban gazdag vízforrás kiváltásával vagy annak kis nátrium koncentrációjú vízzel történő keverésével, illetve – technológia eredet esetén – a vízkezelési technológiában végrehajtott változtatásokkal (vízlágyítás módja).