Ólom az ólom tartalmú ivóvízvezetékek korróziója által, kioldódással kerülhet az ivóvízbe. A kioldódás mértéke nagymértékben függ az ivóvíz fizika-kémiai tulajdonságaitól, mint a pH, hőmérséklet, vízkeménység, fertőtlenítőszer típusa és stagnálási idő. Minél savasabb és minél lágyabb az ivóvíz annál inkább elősegíti az ólomvezetékből történő kioldódást. A kemény víz vízkőréteg kialakításával csökkenti az ólom kioldódását. Ólomvezetékeket elsősorban a főelosztó hálózat bekötővezetékeként és épületen belüli vízvezetékrendszer anyagaként építettek be az 1970-es évek előtt. Ma már, egészségügyi hatásuk ismeretében, sehol nem kerülnek ilyen ólomvezetékek beépítésre. A már beépített ólomvezetékek cserére szorulnak. Az ólom a szervezetben akkumulálódó (összegyűlő) elem, mely különböző egészségügyi problémákat okoz. Hosszan tartó fogyasztása idegrendszeri fejlődési zavarokat, veseműködési elégtelenséget, magas vérnyomást, terméketlenséget, és spontán vetélést eredményezhet. Különösen veszélyeztetettnek számítanak a csecsemők, a kisgyermekek és a várandós kismamák. Az ólom előfordulása a csapvízben nem természetes, hanem antropogén, emberi eredetű szennyezésre utal.

Arzén az ivóvízben

Az arzén az egyetlen vízkészlet szennyező elem, ami elsődlegesen természetes forrásból, a kőzetekből kerül a vezetékes vízbe. A felszín feletti vizekben elenyészően van csak jelen. A túlzott mezőgazdasági tevékenység miatt a 80-as évekre a felszíni és felszínhez közeli ivóvízforrásaink elszennyeződtek, így a mélyebb rétegekhez kellett nyúlni, ami minden más paramétert tekintve jobb – az arzént kivéve. Európában mintegy 200 millió ember fogyaszt arzénos vizet. Sajnos ilyen szempontból a Kárpát-medence keleti-délkeleti része fokozottan terhelt. Az arzén idegméreg, a vízben azonban nincs belőle annyi, hogy azonnali halált okozzon, de hosszú távú fogyasztása (évtizedes távlat) növeli néhány ráktípus (bőr-, hólyag-, tüdő- és veserák) kialakulásának kockázatát. A várandós nőkre és a kisgyermekekre pedig rövidebb időtávon belül is veszélyes, spontán vetélést okozhat, valamint károsíthatja a fejlődő idegrendszert és értelmi visszamaradást eredményezhet. Kis koncentrációban orvosságként használható, élénkítő hatással bír. Először Hippokratész használta fekélyek kezelésére, a kínaiak sikeresen használták malária ellen, a perzsák pedig lázat kezeltek vele. A 20. század elején arzén tartalmú antibiotikummal gyógyították a szifiliszt. Szerves formában rendkívül nagy mennyiség, több ezer mikrogramm van jelen a tengeri élőlényekben, így ezáltal az azokból készült ételekben is. Ezek a szerves arzénvegyületek azonban nem halmozódnak fel a szervezetben, de a vízben oldott szervetlen arzén igen.

A vas és a mangán a földkéreg alkotóelemei, így megjelenésük a vízben természetes folyamat eredménye. Mindkét anyag az emberi szervezet számára fontos nyomelem. A vízben oldott vasat és mangánt különféle oxidálószerek, köztük a levegő oxigénje is képes oxidálni. Az így keletkező sárga-barna színű csapadék vízben oldhatatlan. Az esetek nagy részében ennek a sárgás-barnás víznek egészségügyi szempontból nincs káros hatása, az ivóvíz élvezeti értékét azonban ronthatja. Továbbá a vezetékhálózatban lerakódott üledék különböző mikroorganizmusok megjelenését és szaporodását segítheti elő, így a megjelenő sárgás-barnás víz egyben szennyezés jelző szereppel is bír. A kiváló csapadékok lerakódnak a csövekben, mosás során foltot hagynak a ruhákon, illetve a kivált hidroxidok a technológiai berendezésekben is súlyos üzemzavarokat okozhatnak, pl. a víztisztító berendezések membránjaira kivált vas és mangán csapadék nagyon nehezen távolítható el, akár véglegesen is tönkreteheti a víztisztító berendezést. Ez az oka annak, hogy a vas és mangán eltávolítása fontos technológiai művelet a vízkezelésben.

A nátrium fő forrásának leginkább az élelmiszerek tekinthetőek, de az ivóvízben is jelen van. Elsősorban geológiai eredetű, de a vízkezelő technológia egyes lépései során is bekerülhet az ivóvízbe (pl. vízlágyítás). Élettani szerepe kiemelkedő, a szervezetben az ozmózisnyomás és a vízegyensúly szabályozója. Egyes transzportfolyamatokhoz nélkülözhetetlen. A napi ajánlott beviteli mennyiség nátriumból felnőtteknél 2 g, gyerekeknél 0,5-0,9 g. Ivóvizeink nátrium tartalma 4-186 mg / l értékek között változik, a legnagyobb érték is csupán a napi szükséglet 10 %-át teszi ki (1 liter természetes víz elfogyasztása esetén), így egészségügyi kockázatot nem jelent, az ivóvíz élvezeti értékét azonban ronthatja. Az ízérzetet nagyban befolyásolja az egyéni érzékenység mellett a nátriumhoz kapcsolódó anion minősége, valamint az ivóvíz hőmérséklete is. Túlságosan nagy nátrium koncentráció – a legtöbb esetben – gazdaságosan csökkenthető például a nátriumban gazdag vízforrás kiváltásával vagy annak kis nátrium koncentrációjú vízzel történő keverésével, illetve – technológia eredet esetén – a vízkezelési technológiában végrehajtott változtatásokkal (vízlágyítás módja).

Az ammónium, nitrit és nitrát a nitrogén körfolyamat részét képezik, megjelenésük a vízben zajló mikrobiológiai folyamatok eredménye, az ammónium ionok a nitrifikációs folyamatok során nitritté, majd nitráttá alakulnak.

Az ammónium származhat különböző bomlási folyamatokból, mezőgazdasági és ipari tevékenységből, de leggyakrabban geológiai eredetű. Ismert egészségkárosító hatása nincs, de szennyeződésre utalhat, továbbá íz- és szagproblémák forrása lehet. A víz magas ammónium tartalmának legnagyobb veszélye, hogy az ammónium részben vagy teljesen nitritté alakulhat, melynek már nagymértékű egészségügyi kockázata van.

A nitrát megjelenését a vizekben főleg az állattenyésztés, a műtrágyázás és a szennyvíz csatornázottság hiánya okozza. Teljes nitrifikáció esetén a mikrobiológiai folyamat eredménye a nitrát. A magas nitrát és / vagy magas nitrit tartalmú víz ivóvízként (ivásra, főzésre, élelmiszer készítésére) nem használható fel.

A nitrit a nitrifikációs folyamatok eredményeképpen ammónium ionok átalakulása során kerülhet a vízbe. A nitrit a vér hemoglobinjának oxigénszállító képességét csökkenti, oxigénhiányt eredményezve. Csecsemőkben az ún. kék betegséget (methaemoglobinaemia) okozza, mely a beteg elkéküléséhez, légzési nehézségekhez, súlyos esetben fulladáshoz vezethet.

A bór a földön természetes módon előforduló elem, ásványai üledékes kőzetekben feldúsulhatnak. Vizekben való dúsulása a természetes út mellett antropogén szennyezés hatására (rovarirtó szerek; borát bánya, gyógyszeripar, üvegipar-szennyvíz) is bekövetkezhet. Kis mennyiségben, mint mikroelem egyes hormonális szabályozásokban, illetve csontképzéssel kapcsolatosan van élettani szerepe. Azonban nagy menyiségben ártalmas, negatív hatással van az agyra, vesékre, májra és a gyomorra.

A fluorid is a földfelszínen természetes módon előforduló elem, számos kőzet alkotó eleme. Ahol fluoridban gazdag kőzet található, a talajvízben nagy fluorid koncentráció tapasztalható. Európai országokban a víz fluorid tartalma alacsony. Optimális mennyiségben véd a fogszuvasodástól, azonban az emberi szervezetben való felhalmozódása a csontrendszerre és fogakra is károsan hat.

A klorid élettani jelentőségű anion, jelenléte a vízben természetes, az egészségre nem ártalmas. A magas klorid tartalmú vizeknél sós íz jelenhet meg, mely élvezeti értékét ronthatja. Magas koncentrációban elősegíti a korróziós folyamatokat. Nagy mennyisége ipari, illetve szennyvíz eredetű szennyezésre utalhat.

A kötött és szabad aktív klór csak a víz ellátó rendszerekben (hálózati ivóvíz) fordul elő a klór alapú fertőtlenítőszerek használatának következményeként. A kötött aktív klór a keletkező klórozási melléktermék mennyiségére utal. A keletkező klórozási melléktermék legnagyobb részét a klóraminok képezik, melyek egészségkárosító hatása még nem bizonyított, de valószínűsíthető karcinogén és mutagén hatásuk.

A víz összes keménységét a benne oldott természetes, geológiai eredetű kalcium- és magnézium-ionok okozzák. A kalcium- és magnézium vegyületek az emberi szervezet számára fontosak, élettani szerepük kiemelkedő. Az alacsony keménységű víz (ionmentes víz, esővíz) hosszútávú fogyasztása a szervezet sóháztartásának felborulásához vezethet. A magas vízkeménység pedig vízkőképződést eredményez, így a háztartási szerelvények esetén problémát okozhat.

A szulfát jelenléte a vizekben egyrészről természetes, másrészről ipari eredetű is lehet. A szulfátnak egészségkárosító hatása nem ismert, elsősorban az íz és szaghatás miatt jelent problémát jelenléte az ivóvizekben.

A Permanganát index (KOI_ps) a víz szerves anyag tartalmának mennyiségét jelöli. Minél nagyobb ez az érték, annál magasabb a víz szerves anyag tartalma. A vízben lévő szerves anyagok tápanyagforrást jelentenek a baktériumok számára, így megtelepedésüket és szaporodásukat elősegíti a vízhálózatban.

Szervezetek az ivóvízben

A mikroszkópos biológiai vizsgálatok célja az ivóvízben előforduló, mikroszkóp segítségével azonosítható szervezetek által történő vízminősítés. Az ivóvízben vizsgálandó szervezetek nagy része víz higiénés indikátor, de a protozoák (véglények) és a férgek között lehetnek kórokozók is.
Fontos, hogy melyik élőlénycsoport okozza a biológiai „szennyezést”, hiszen előfordulásuk más-más okokra vezethető vissza és mindegyik más elbírálást, megoldást igényel. A főbb csoportok a következők:

Kénbaktériumok: Ott jelennek meg, ahol a víz megfelelő mennyiségű oxigént és szerves anyagot tartalmaz. Elsősorban a víz élvezeti értékét befolyásolják, nagy mennyiségben sárgás-fehér elszíneződést okoznak, valamint a vezetékek korróziójáért lehetnek felelősek.

Vasbaktériumok: Szaporodásuknak kedveznek a pangó vízterek. A vizek rozsdavörös-barnás színét, kellemetlen szagát okozzák.

Algák, kék algák (cianobaktériumok): Külső szennyeződést jeleznek, mint talajvíz-, felszíni víz bemosódást, talaj bemosódást. Egyes cianobaktérium (kékalga) fajok toxintermelésük révén egészségre ártalmasak lehetnek.

Szennyezettséget jelző baktériumok (Beggiatoa, Spirochaeta, Spirillum, Sarcina, Zoogloea): Előfordulásuk szennyvízzel történő kontaminációt, nagymértékű elszennyeződést jelez (csőtörés stb.).

Gombák: Megjelenésük a technológiai hiányosságokra, levegő szennyezettségre vezethető vissza. Legyengült egészségi állapotú embereknél egészségügyi problémát okozhatnak.

Házas amőbák és egyéb véglények (csillósok, ostorosok, csupasz amőbák): A természetes vizekben elterjedtek, így az ivóvíznyerő vizekben is jelen vannak. Megjelenésük ezért számos okra visszavezethető: friss külső szennyeződés, talajvíz bemosódás, csőtörés, hálózati utószaporodás, technológiai problémák stb. Előfordulhat köztük betegséget okozó faj is.

Fonálférgek, egyéb férgek (kerekesférgek, csillóshasúak, húrférgek): Hálózati elszennyeződést, külső szennyeződést, hálózati utószaporodást jelezhetnek. Túlélhetik a vízkezelési folyamatokat és megtelepedhetnek a szűrőkön. Betegséget okozók is vannak közöttük.

Egyéb gerinctelen szervezetek (ízeltlábúak, medveállatkák): Megjelenésük a vízrendszer erős elszennyeződését jelzik. Kórokozó baktériumok hordozói lehetnek.

Magyarországi települések ivóvízminősége

A Legionellák nemzetségébe tartozó Legionella pneumophila súlyos megbetegedést okoz. A fertőzésnek két formája van, a legionárius betegség (Legionella- pneumonia), mely tüdőgyulladással jár és a Pontiac-láz (tüdőérintettség nincs), mely általában enyhébb lefolyású.

A Legionella baktérium érdekessége abban áll, hogy megihatjuk, fürödhetünk benne mégsem betegszünk meg. Azonban ha porlasztott formában belélegezzük (például zuhanyzás során), a fertőzött vízcseppek tüdőgyulladást okozhatnak.

A Legionella kedveli a pangó melegvizes környezetet, így megtalálható a vízhálózatok nagy részében, megtelepedhet még a zuhanyfejben, kerti locsolókban, párakapukban is. A fertőződés kockázata növekszik, amennyiben a neki kedvező körülmények biztosítottak, így a vízvezeték szezonális használata, biofilm jelenléte és 20-45 Celsius fok közötti hőmérséklet, mely a Legionella szaporodási hőmérséklet-tartománya.