Munkahelyi levegő – légszennyező anyagok vizsgálata

Laboratóriumunk munkahelyi helyszíni levegő-mintavételeket és -méréseket is végez. A laboratórium vállalkozás keretében a megrendelő igényei szerint olyan helyeken folytat mintavételt és mérést, ahol a munkahelyen dolgozók valamilyen veszélyes anyaggal dolgoznak, vagy ilyen anyag keletkezik a tevékenység végzése következtében. Ezek az anyagok lehetnek pl. oldószerek, porok, fémek, gázok, gőzök, aeroszolok, olajköd, stb.

A munkáltatók általában a jogszabályi előírásokat követve kérik a vizsgálatok elvégzését, mivel a dolgozóik egészségének megóvása alapvető feladatuk, vagy egy újonnan bevezetendő technológiai folyamat paramétereit szeretnék ellenőrizni. A munkahelyi levegőben megengedett légszennyező anyagok határértékét az 5/2020. (II. 6.) ITM rendelet 1. számú melléklete írja elő.

Munkahelyi légtér vizsgálatának menete

Árajánlat kérés esetén laboratóriumunk kéri megadni a mérendő anyagokat és hozzájuk tartozó mérési/mintavételi számot. Igény esetén segítünk a mérési terv összeállításban. Ehhez szükség van a vizsgálandó technológia pontos leírására, valamint a felhasznált, vagy keletkező veszélyes anyagok biztonsági adatlapjára. Laboratóriumunk ez alapján állapítja meg, hogy milyen anyagokra kell a vizsgálatot elvégezni és ad árajánlatot a megrendelőnek.

Megrendelést követően a mintavétel a munkavégzés helyszínén valósul meg. A levegőminta-vétel a dolgozókra felszerelt mintavevő eszközökkel történik. A mintavételt követően a vett minták megrendelés szerinti veszélyes anyag tartalmát laboratóriumunk meghatározza. A veszélyes anyagokkal szennyezett munkatérben foglalkoztatott munkavállalókra meghatározott határértékek 8 órás referenciaidőre vonatkoznak. Ha az expozícióban töltött műszak időtartama rövidebb, mint a referenciaidő, a légtérszennyezettség mértéke akkor sem haladhatja meg a megengedett átlagos koncentrációt. Munkatársaink a helyszíni mérés során tájékoztatást adnak egyéb felmerülő kérdésekkel kapcsolatban.

BEM (biológiai expozíciós mutatók) vizsgálatok

Foglalkozás – egészségügyi vizsgálatok keretében az 5/2020. (II. 6.) ITM rendelet („a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről”) alapján biológiai expozíciós mutatók vizsgálatát végezzük.

A munkafolyamatok során a biológiai expozíció, vagyis kitettség következtében a munkavállalókat érő vegyi hatások a szervezetben felhalmozódhatnak és hosszú távon egészségügyi károsodást okozhatnak. A munkáltató által megbízott foglalkozás - egészségügyi orvos felméri az adott munkahelyen a dolgozókat érő vegyszerhatásokat, ez alapján írja elő a különböző vér- és vizeletvizsgálatokat.

Például: fém megmunkálással foglalkozók szervezetébe gyakran jut be króm illetve nikkel a munka típusától függően, amely a szervezetből a vizelettel ürül, így a kimutatása is a vizeletből történik.  Akkumulátor gyártás során pedig jellemzően ólom kerülhet a szervezetbe, aminek a kimutatása vérből történik meg.

Vér- és vizeletvizsgálatok

Vizeletből a következő anyagok kimutatását végezzük el: arzén, higany, kadmium, kobalt, króm (összes), mangán, nikkel, ólom, réz, szelén, fenol, metil – hippursavak, mandulasav, o – krezol, triklór – ecetsav, t,t – mukonsav és kreatinin.

Vérből ki tudjuk mutatni arzént, cinket (vérszérumból), kadmiumot, kobaltot, krómot (összes), mangánt, nikkelt, ólmot, rezet, szelént, cink-protoporfirint és kolinészteráz gátlást.

Az 5/2020. (II. 6.) ITM rendeletben szereplő az előzőkben fel nem sorolt anyagok kimutatását együttműködő laboratóriummal végeztetjük el igény esetén.

Magánszemélyek részére is biztosítjuk a vizsgálatokat, azonban a vizsgálatok eredményének kiértékelését nem végezzük el.

Anyatej és anyatej-helyettesítő vagy anyatej-kiegészítő tápszerek vizsgálata

A csecsemők táplálásában az anyatejnek, ennek hiányában az anyatej-helyettesítő illetve anyatej-kiegészítő tápszereknek különleges szerepe van.

A csecsemők egészségének védelme érdekében rendelet szabályozza, hogy az anyatej-helyettesítő és az anyatej-kiegészítő tápszereket mely élelmiszer-összetevőkből, például fehérjeforrásokból kell előállítani, milyen nélkülözhetetlen és feltételesen nélkülözhetetlen aminosavakból mekkora mennyiséget kel tartalmazniuk.

Az ilyen termékek biztonságosságának és megfelelőségének biztosítása érdekében részletes követelményeknek kell megfelelnie azok összetételére vonatkozóan, beleértve az energiatartalomra, valamint a makro- és mikrotápanyag-tartalomra vonatkozóan, amely követelményeknek a legfrissebb tudományos szakvéleményen kell alapulniuk.

Anyatej-helyettesítő tápszer: olyan különleges táplálkozási célú élelmiszer, amely önmagában kielégíti a csecsemők tápanyagszükségletét a születést követő első hónapokban, a megfelelő kiegészítő táplálás bevezetéséig.

Anyatej-kiegészítő tápszer: olyan különleges táplálkozási célú élelmiszer, amely csecsemők táplálására szolgál a megfelelő kiegészítő táplálás bevezetésekor, és amely a fő folyadékelemet alkotja ezen csecsemők fokozatosan változatosabbá váló étrendjében.

A tápértéket meghatározó komponensek

Szervezetünk energiahordozó tápanyagai a zsírok, szénhidrátok és fehérjék. Alapvetően ezek aránya határozza meg élelmiszereink kalóriatartalmát. A legtöbb energiát a zsírok biztosítják (37 kJ/g – 9 kcal/g), több mint felével kevesebbet a fehérjék és a szénhidrátok (17 kJ/g – 4 kcal/g), a poliolok kivételével, amelyek 10 kJ/g – 2,4 kcal/g).

A zsírok táplálkozásfiziológiai jelentősége nagy energiatartalmukban, a bennük található esszenciális zsírsavakban és vitaminokban van. Egyéb tulajdonságaik, mint például az olvadás, íz, oldhatóság, illatanyagok révén az élelmiszer-előállítás fontos komponensei. Segítségükkel jellegzetes állag, aroma alakítható ki. A természetes zsiradékokban találhatók telített és telítetlen zsírsavak.

A fehérjék építőkövei az aminosavak, amelyek jellegzetesen megszabják a fehérjék kémiai, fizikai és biológiai tulajdonságait. A fehérjék biológiai értékük, valamint funkcionális tulajdonságuk szempontjából is kiemelkedő szerepet töltenek be az élelmiszer-ellátásban.

A szénhidrátok a táplálkozásban jelentős szerepet töltenek be az energiaellátásban. A szénhidrátokat szerkezetük alapján monoszacharidokra (egyszerű cukrok, például glükóz (szőlőcukor), fruktóz (gyümölcscukor)), oligoszacharidokra (például szacharóz (répacukor, nádcukor), laktóz (tejcukor), maltóz) és poliszacharidokra (például keményítő, glikogén, cellulóz) oszthatók.

A baktériumok több milliárd éve megjelentek már a Földön, az ökológiai egyensúly fenntartása szempontjából nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az élővilágban. Különböző típusú anyacsere folyamataik, eltérő energiatermelésük révén az egész bioszférát benépesítik. Emberi megközelítésben tevékenységük, létük lehet hasznos, közömbös vagy éppen káros. Nélkülözhetetlenek például az ember emésztési folyamataiban, de a patogének súlyos megbetegedéseket okoznak.

Baktériumok az élelmiszerekben

Élelmiszeripari, táplálkozási szempontból tevékenységük lehet hasznos, gondoljunk például az élesztők szerepére, de káros hatással is bírhatnak. Az élelmiszerek szennyeződhetnek a környezetből, így a talajból, vízből, levegőből; az ipari, konyhatechnológiai tevékenységek során a különböző felületekről, de az élelmiszerrel dolgozó emberek által is. Az ily módon szennyezett élelmiszerben „kedvező” körülmények esetén a szennyező mikroorganizmusok képesek elszaporodni, ezzel élelmiszerromlást, élelmiszer-fertőzést, élelmiszer-mérgezést okozva.

Romlás esetén csökken az élelmiszer élvezeti értéke, a hasznos tápanyagok lebomlanak, a mikroorganizmusok anyagcsere termékei felhalmozódnak, káros anyagok keletkezhetnek, végül emberi fogyasztásra vagy feldolgozásra alkalmatlanná válik. Az élelmiszerromlások jelentős részét különböző mikroorganizmusok tevékenysége okozza.

Élelmiszer-fertőzés esetén a megbetegedést, az azzal járó tüneteket maguk a szennyezett élelmiszerrel, vízzel (a víz is élelmiszer) a szervezetbe jutó és ott elszaporodó mikroorganizmusok – baktériumok, gombák, paraziták, vírusok – okozzák.

Élelmiszer-mérgezés során az élelmiszerrel a szervezetbe jutó baktériumok, gombák által termelt toxinok váltják ki a megbetegedést.

Élelmiszerek bakteriológiai vizsgálata és higiéniai vizsgálatok

Tekintettel arra, hogy az élelmiszerek által közvetített megbetegedések száma az egész világon növekszik, egyre fontosabb az élelmiszerek mikrobiológiai ellenőrzése. Az élelmiszerek mikrobiológiai stabilitása, biztonsága elsődleges az ipari és konyhatechnológiai higiéniai követelmények biztosítása érdekében az élelmiszeripar területén  és a magán háztartásokban egyaránt.

Laboratóriumunk mikrobiológiai vizsgálatokat végez különböző élelmiszermintákból, valamint az élelmiszerek gyártása során, illetve a konyhatechnológiai folyamatok során az élelmiszerekkel érintkező felületekről, a baktériumok széles palettáját lefedve élelmiszer előállító cégeknek és magánszemélyeknek egyaránt. Munkánk jogi hátterét a 4/1998 (XI.11.) EüM. rendelet, valamint Európai Unió 2073/2005/EK rendelete biztosítja, vizsgálatainkat pedig hazai és nemzetközi szabványok előírásai alapján végezzük.

A cöliákia (lisztérzékenység) a vékonybél krónikus, felszívódási zavarral járó autoimmunológiai betegsége. A kezeletlen cöliákia számos életminőséget rontó tünettel jár, azonban a megfelelő diagnózist követő élethosszig tartó diéta (ami naponta 10-100 mg glutén elfogyasztását jelenti) megoldást jelenthet.

Cöliákia esetén a búza gluténje mellett egyéb fehérjék, így az árpában lévő hordein és a rozsban megtalálható secalin is panaszt okoznak. A zab avenin fehérjéje a cöliákiások több mint 95 százalékánál nem váltja ki az autoimmun reakciót, így a gluténnel egyébként nem szennyezett zab fogyasztható számukra.

A gluténmentes élelmiszereket előállító üzemeknek szigorú követelményeknek kell eleget tenniük annak érdekében, hogy az esetleges keresztszennyeződés előfordulását megelőzzék.

Az élelmiszer előállítója felel a termékek esetleges gluténszennyeződéséért. Ennek elkerülése érdekében − amennyiben a beszállító nem igazolja − az alapanyagok és az élelmiszerek gluténtartalmának vizsgálatait egy, a gyártó cégtől független és az adott típusú vizsgálatok elvégzésére akkreditált laboratóriumban kell elvégeztetni.

Gluténtartalom vizsgálata

Gluténtartalom mérésére több, a fehérjék meghatározására alkalmas módszer áll rendelkezésre, amelyek közül a mennyiségi meghatározásra is alkalmas ELISA eljárás a legelterjedtebb, mert specifikus, érzékeny, viszonylag pontos és egyszerű, valamint standardizálható.

Az élelmiszerek jelölésén azok gluténmentességére vagy alacsony gluténtartalmára vonatkozóan az alábbi kifejezések megengedettek, amennyiben a termék megfelel az alkalmazás feltételeinek:

A „gluténmentes” kijelentés csak abban az esetben használható, ha az élelmiszer a végső fogyasztónak értékesített formájában legfeljebb 20 mg/kg glutént tartalmaz.

A „nagyon alacsony gluténtartalmú” kijelentés csak abban az esetben használható, ha az élelmiszer egy vagy több búzából, rozsból, árpából, zabból vagy ezek keresztezett változataiból származó összetevőből áll, vagy olyan összetevőt tartalmaz, amelyet különleges eljárással úgy állítottak elő, hogy a gluténtartalmat csökkentsék, és a termék a végső fogyasztónak értékesített formájában legfeljebb 100 mg/kg glutént tartalmaz.